John (Jack) Russell angol tiszteletes a Jack Russell terriernek, mint kutyafajtának a megalapítója.

„A színe fehér, a két szeme fölött és a faroktõnél egy-egy barna folttal, amelyek nem nagyobbak, mint egy penny. Szõrzete szorosan a testhez simuló, enyhén durva, ami védi a testet a nedvességtõl és a hidegtõl.

John Russell a legkülönbözõbb keresztezéseket hajtotta végre más egyszínû vagy tarkafoltos terrierekkel. Tenyészállományát devoni és New Forest-i vadászkennelekbol gyûjtötte be, de nagyobb utazásokra is vállalkozott, hogy távolabbi vidékekrõl származó õsi terriereket találjon, ami akkoriban meglehetõsen szokatlan volt. Fõ tenyészcélja a munkára való alkalmasság volt, a tipikus fajtakép kialakítása másodlagos volt a számára.

A Jack Russell terrier a második világháború óta egyre nagyobb népszerûségnek örvend Európában, különösen a vadászok és a lovasok körében. 1990. január 22-én az angol Kennel Club elismerte a fajtát és hivatalos standarddal látta el „Jack Russell” terrier néven.

A sokoldalú vadászkutya

A vadászat olyan erõs munkakutyát követel meg, amely egyaránt mentes a fizikai és wesenbeli fogyatékosságoktól. A keménység a dúvad vadászatkor is elengedhetetlen feltétel. Utánkeresésnél (beteg vagy sérült vad), kotorékmunkánál, vízimunkánál vagy vaddisznóhajtó vadászatokon a hang és a kitartás a sikeres vadászat elõfeltétele.

Fordulékonysága, keménysége és hangja, valamint kiemelkedõ intelligenciája miatt a Parson Jack Russell terrier a vadászat nagyon sok területén a tényleges bevetéseknél nélkülözhetetlen.

Használhatósága a vadászpraxisban: